Máli története
Pont a csömöri menhelyen voltam aznap, amikor behozták Málit. Először láttam valakit lemondó nyilatkozatot kitölteni. Egy nő volt, nagyon szomorú, nehéz döntés.
Máli két éve került hozzá, ismerőstől vagy rokontól, talán a gazdi betegsége miatt, már nem emlékszem. Azóta többször írt a menhelynek, ő is próbálta elhelyezni Málit, mert a nap nagy részében nem volt otthon.
Máli szökős, először a kertből, majd a kerti kennelből is megszökött. Végül az lett a megoldása, hogy boxban tartotta, amíg nem volt otthon. Ezért szerette volna, ha lesz egy olyan gazdija, aki többet tud foglalkozni vele.
Szelíden érkezett meg, nem értette, mi történik, miért nem mehet haza. Borzasztó látvány volt. Valahogy könnyebb, ha az utcáról kerül be egy kutya. Én már aznap hazahoztam volna.
Sokáig kenneltiszta volt, tehát a kennelben nem végezte a dolgát. Ezért sok napon ő ment először sétálni, mert délután 1-2 és reggel 8 között tartogatta legalább a kakát.
Igazán jó volt vele sétálni a menhelyen is. Egyedül lakott akkor még a kenneljében. Nem érezte jól magát a menhelyen, ő inkább emberközpontú kutya.
Az elején nem volt fókusz a kutyákkal való szocializációján. Egy kiránduláson, a Csömöri csatangolón derült ki, hogy szépen sétál más kutyákkal, és egy másik kedvenc menhelyi kutyámmal, Wendyvel nagyot játszottak.
A kirándulás végén a párom is csatlakozott Babbal és Lilivel. Épp az ő ötlete volt, hogy kimenjek a menhelyre önkénteskedni, mert régóta mondogattam, hogy idiztetni szeretnék. Júliusban még azt mondta, hogy menjek, de kutyát ne hozzak haza.
Mikor meglátta Málit, rögtön beleszeretett. Máli megszólalásig hasonlít a gyerekkori kutyájára, és teljesen elvarázsolta azzal, hogy egyből odaszaladt hozzá, mintha ismernék egymást.
Akkor elindult egy beszélgetés. Először haza akartuk hozni idibe, sejtvén, hogy úgyis bebukjuk. Ő lett volna a második idis kutyánk.
Nem tudtuk, mennyire viselné el, hogy Lili morgós és irigy is tud lenni. Lilinek több műtéte volt a hátsó lábain, és ha egy nagyobb kutya megtámadná, nagy bajt okozhatna neki.
Végül egy félős kiskutyának, Laskának nagyobb szüksége volt akkor az idiztetésre, így ő költözött hozzánk. Málin minden nap pörögtünk, a párom is többször vitte a kutyáinkat, hogy együtt sétálhassanak a menhelyhez közel.
Laska nagyon lassan oldódott, és nem volt gazdi a láthatáron. Október közepén jött hozzánk egy másik idistől, és december közepén még nem volt gazdijelöltje. Az első idizés két és fél hét volt, és tudtuk, hogy lutri, de azt hittük, gyorsabb lesz.
December elejére Máli nagyon rosszul érezte magát a menhelyen, láthatóan szomorú volt, pedig addigra párja is volt, Rex. Egyre kevésbé lett lelkes, amikor közeledtem a kenneljéhez, tudta, hogy kb. fél órát tudok vele foglalkozni egy nap, amíg sétálunk.
Öt kutya... pont eggyel több, mint amennyivel elbírunk. Beszéltünk Zefír másik gazdijával, hogy egy hónapig most nem jönne hozzánk Zefír apás láthatásra, és megpörgetjük Laska hirdetését.
Így december 17-én úgy döntöttünk, hiába van még velünk Laska, ideje Málival próbanapot tartani. Félúton hazafelé találkoztunk a párommal, Babbal, Lilivel, Laskával. Együtt mentünk haza.
Aznap még az volt a megegyezés, hogy Máli másnap visszamegy a menhelyre. Reggel jött velem, kisétáltunk. Én voltam a segédgondozó, a nap végén hazahozta egy másik gondozója, Dia hozzánk, kitöltöttem a szerződést is. Elkezdődött a szokásos kettő-négy hetes próbaidő.
És Lili morgott. Málit nemigen érdekelte, elaludt közben. Szerintem csak örült, hogy puhán van. Figyeltük őket egész nap. Egy érdekes koalíció alakult ki, Lili és Laska a kanapéról összebújva morogtak Málira.
Karácsony előtt találkozott gazdijelölttel Laska, nem sikerült jól. Ő egy borzasztó félős kutya, nálunk az volt a cél, hogy megbarátkozzon az emberekkel. Velem hamar jóban lett, de a párom elől gyakran menekült még hónapok után is, elhúzódott idegenektől az utcán.
Emiatt úgy éreztük, még több emberrel kéne találkoznia. A két ünnep között úgy döntöttünk, hogy szilveszter után visszamegy Laska a menhelyre, részben az ő szocializációja miatt, részben azért, hogy Málinak legyen tere megnyugodni nálunk.
Amilyen szerencséje volt, 9 nappal később örökbefogadták. Nagyon örültünk neki, most boldog a családjával, a vérmérsékletének megfelelően tudtak közeledni hozzá.
Máli szép lassan elkezdett beilleszkedni a napirendünkbe, elég jól megtalálta a helyét a családban. Zefírnek is bemutattuk, elsőre még nehézkes volt az ismerkedés, másodszorra már tudták, hogy ők mostantól testvérek.
Egy nagy bújós mackó. Így is hívjuk sokszor, Mackó. Folyton igényli a közelséget, foglalkozást, simogatást. Pacsizgat, ha esetleg abbahagynám a simogatást.
Próbáltam gyakorolni is vele. Sok mindent tud, valószínű járt iskolába. Sajnos agresszív képzési módszerek is belekeveredhettek, mert ha azt mondom neki, mit csinálsz, odaszalad és a hátára dobja magát, mint egy bogár.
Málinak nagy az étvágya, habzsolásgátló tálból eszik. Az ebédséta után szokott kapni nagyobb jutit, szárított rágcsákat. Ezeket néha egyben lenyeli.
Úgy tudtuk az előző gazditól, hogy Máli nem való macska mellé. Hát ez nagyon visszafogottan fejezte ki a valóságot. Séta közben folyton radarozik felálló fülekkel, csak a macskákat nézi. Emberek, kutyák, madarak sokkal kevésbé érdeklik.
Szóval nagy macskavadász, vigyázni kell vele. Épp ezért nincs is tervben, hogy póráz nélkül sétáljon. Az ösztönei sokkal erősebbek ilyen téren, mint a kapcsolatunk. Nehéz volt elfogadni, de neki a hosszú póráz marad.
Az ünnepek után kértünk neki időpontot a Duo-Vetbe öregségi vizsgálatra. Decemberben lett 7 éves, ilyen nagy kutyánál ez már épp senior kor. Ultrahangoznak ilyenkor, alaposan átvizsgálják a testet, és egy nagyobb labor is készül, arra várni kell.
A vizsgálat után úgy jöttünk el, hogy Máli teljesen egészséges, de azért várjuk meg a labort. Abból kiderült, hogy valamennyivel rosszabbak a veseértékei, mint kéne, és vagy bőr- vagy szívférges.
További vizsgálat során kiderült, hogy a veséje nem annyira aggasztó, de sajnos bőr- és szívférges is. Rögtön megkezdtük a lassú kúrát. Egy hónapig antibiotikumot szedett probiotikummal, aztán havi egyszer spot-on kezelés. Kiegészítésnek három havonta féreghajtót kap, és Simparicát kullancsok ellen, a spot-onhoz képest két héttel eltolva.
A csömöri állatorvosunk szerint a hosszú kúra tényleg hosszú, tehát fél év helyett 1-2 év a biztos, és ez alatt az idő alatt is lehet fals negatív az eredmény. Erre az útra álltunk rá.
Máli a kezelést jól tűri, a gyógyszereket finomsággal (párizsi, májkrém, virsli) hajlandó elfogadni. Ha a szokásos napi kajába rakjuk bele, körbenyalja és kiköpi. Ilyen szempontból is ismerjük már őt.
Június 7-én, vasárnap vendégségben voltunk, amikor először felemelte a lábát, fájlalta. Megnéztem a mancsát, nem volt benne semmi, végigsimogattam. Utána úgy tűnt, rendben van.
Hétfő este már láthatóan és konzisztensen sántított. Kedd reggel már a csömöri orvosnál voltunk. Ő alaposan megvizsgálta, a bal hátsó lábán kitapintott egy keményebb, csontos részt. Felmerült, hogy mivel szökős, hátha régebben rosszul forrt össze, de figyelni kell. Fájdalomcsillapítót kapott egyelőre.
Pár nap alatt nem javult, és következő hétfőn megröntgenezték. Ez június 15-e. Ott kiderült, hogy csontból induló daganat van a bal hátsó lábában, és ezért sántít.
Szerda este már az onkológusnál voltunk a Duo-Vetben, a citológia is megjött addigra, ami nagyon agresszív daganatot mutatott. Őszintén nem tudtam, mire készüljek.
Az érzelmi hullámvasúton addigra pár nap alatt végigmentem, és aznap attól félve mentem oda, hogy a doktornő azt mondja, el kell altatni, mert nem tehetünk semmit és olyan fájdalmai vannak, hogy azon sem tudnak segíteni.
Ehhez képest alternatívákat kaptunk. A következő hétfőn le kell vágni a lábát, utána péntektől már kemoterápia. Van egy kísérleti kezelés is, egy daganatellenes vakcina, amit a tumor felhasználásával készítenek.
Én ezekből csak a számokat hallottam: 2-3 évet visszakaphat így. Ha nem tennénk semmit, pár hónapja, max. fél éve lenne nagy fájdalmak közepette. 2-3 fájdalommentes év mindent megér.
Az amputációra lélekben már készültem, mert többen mondták, hogy nincs más út. A doktornő megerősítette, hogy annak a lábnak már vége, csak terhet és fájdalmat jelent számára. 1-2 nap alatt át fog állni a három lábas terhelésre.
Az amputációt úgymond szépen végezte el a sebész. Nem vágott bele izomba, csontba, hanem lekerekítette. Ez a felépülését is segíti.
Kemoterápia ügyében a komplex terápiát választottuk, a szövettantól függően 6-8 alkalom lesz, három hetente. Ha az amputáció után 5 napon belül elkezdjük a kemoterápiát, +200 napot jelenthet várható élettartam tekintetében.
A daganatellenes vakcina a kiújulás ellen lehet hasznos. A doktornő azt is mondta, hogy ritka, hogy a másik hátsó lábban hasonló tumor alakuljon ki.
Egy barátnőm mondta, hogy sokat fogunk tanulni ebből, igaza van. De egyben, ahogy a párom megjegyezte, nem így szerettük volna ezeket megtanulni.
Június 22-én levágták Máli bal hátsó lábát. Reggel 9-re vittük, akkor még csak nyugtatót és fájdalomcsillapítót kapott. Utoljára éjfélkor kapott enni a doktornő kérésére. A rendelő előterében szépen mosolygott.
A szívféreg miatt veszélyes volt Máli számára az altatás, bár előző héten végre volt egy negatív gyorstesztje. Sajnos fals negatív is lehetett, de reményt adott.
Azt az információt kaptuk reggel, hogy hívnak, ha vége a műtétnek, elvileg pár óra volt és 11:30-ra volt kiírva. 2-kor már nagyon rágtuk a körmünket. Végül 6 felé mehettünk érte, minden rendben ment.
Az aneszteziológus doktornő alaposan elmagyarázott mindent, nagyon hálásak vagyunk neki. Alapvetően a Duo-Vetben felkészült és állatszerető szakemberek dolgoznak. Komolyabb problémával mindig hozzájuk fordulunk.
Máli másnap délig elég dezorientált volt, néha sírt, néha álmodott. De túl volt a nehezén. Két nappal a műtét után már egy kisebb pihenővel tudtunk egy kilométert sétálni. A hőség miatt is korlátozott volt a mozgása.
Utána minden este sétáltunk, vagy hát ő szaladt, én meg utána lobogtam. A három lábas dinamikája miatt könnyebb számára, ha gyorsan megy. Nagyon büszke voltam rá. Volt, aki észre se vette, hogy három lábon megy.
Pénteken átesett a kemoterápián, 20 perc alatt lefolyt egy narancssárga folyadék. Vele lehettem közben, sokat jelentett. Eleinte állt, majd lefeküdt. Nem tudta, miért várakozunk ott. Azt mondták, mellékhatások másnaptól jelentkezhetnek.
Az első hetekben nem nézett ki jól, látszott, hogy elesett. A varrat mindvégig szép volt, de figyelmeztettek, hogy alatta ödéma alakulhat ki, mert a szervezet tovább keringetné a már hiányzó lábba.
Az ödémán keresztül szivároghat folyadék, itassuk fel. Szombat reggel felállt Máli, és fél-egy liter sűrű pirosas-sárgás folyadék kifolyt belőle, nem bírta a bőre és kilyukadt. Minden védelem ellenére sajnos fertőzést kapott, és antibiotikumra volt szüksége.
Másnap reggel szaladtam a Minivetbe, elbuszoztam a hőségriadó közepette. Ott volt kiírva egy cetlire, hogy hétvégén csak készpénzt fogadnak el. A honlapon nincs kiírva. Kinek van 2026-ban készpénze? Kártya sem volt nálam, telefonnal fizetek.
Akkor sírtam először, hazafelé, addig bírtam. Hogy tényleg ezzel kell szívatni az embert. Ott állt a terminál mellett és nem kapcsolta be. Nem jókedvében jön az ember hétvégén állatorvoshoz. A páromnak is el kellett jönnie még egy körben.
Hétfőn kaptunk Betadine-os sóoldatot is a csömöri orvosától, azzal tisztítottuk háromszor egy nap. Probiotikumot is kapott, Venorutont a műtét óta, gyomorvédőt, fájdalomcsillapítót, kutya Béres cseppet.
Saját gyógyszeres doboza van, minden napra beosztva. A kemoterápiának szerencsére nem volt mellékhatása így elsőre, azért kapott hányáscsillapítót is. Mindig, amikor azt hittem, már elfogy a gyógyszere, többet kapott.
Málit mintha ez az egész nem érdekelné, inkább zavarja a dolog. A fájdalom sokat csökkent az amputáció után, látszik is rajta. Virgonc, játszik, rosszalkodik, szalad. Pacsizgat álmában, hogy simogassam.
És most itt tartunk az időben.
